Lankadatlanul szeretni, egymással szemben

Szatmár-Szigetlanka református templomában csütörtök koraeste gyülekeztek, hogy épüljenek, gazdagodjanak az üzenet és az énekek által. Rácz Ervin lelkipásztor a 123. zsoltárral köszöntött, amit a Lanka Duó el is énekelt:

„Hozzád emelem szemeimet,
Ó, Te egekben lakozó…
Mint a szolga néz az Ő ura kezére,
Úgy néznek a mi szemeink,
Mint a szolgalány, asszonya kezére
Úgy néznek a mi szemeink…”

Visky István előadásában az Ószövetség eredeti nyelvét felhasználva bontott ki néhány fontos szót, „hieroglifát” felhasználva a héber nyelvből a házasságra vonatkozóan. A társunk és a házasságunk egy lehetőségünk arra, hogy valamit visszakapjunk abból, amit elvesztettünk az Éden kertből, ugyanakkor arra is, ha nem jól csináljuk, hogy megkapjunk valamit a pokolból. Az egyetlen, amit kaptunk az Éden kertből, a házastársunk. A házasság, mint jel, a Mennyországhoz kapcsolódik, ami tűz és víz. (Héber nyelven: Sámáim) A rossz házasságokban felemészti az egyik a másikat. A tűz a férfi jele, a víz pedig a nőé. A házasság úgy olvad össze, hogy nem bántja egymást. Férfi és nő ugyanaz az anyag, és ugyanaz az Ige, bármennyire is különbözőek. A különbség az, hogy Isten a férfit, mint egy nedves anyagedényt formálja meg, mely fiatal korban még könnyen változik, de felnőttkorban már csak könny által tud változni. Az edény funkciója a tárolás. A férfi az Igét, a kijelentést tartja: a feladatot, a szolgálatot, az élet értelmét. A nőt nem formálja Isten, hanem építi. A bordát Isten asszonnyá építette. Ugyanaz az anyag, de nem egy fix edény, hanem téglák, melyek a nedvességet, a könnyet nem tartják. Több formát tud felvenni, mobilis.



A férfi és nő egymás mellé, nem egymás alá van rendelve, de különbözőek a feladataik. Isten rábízza a férfira, hogy a dolgokat emelje fel, pl. a szőlőből készítsen bort, emelje fel borrá… A nőnek a feladata, hogy hozzá illő segítőtárs legyen, amelynek a héber kifejezése így fordítható: felmentősereg vele szemben. Azért szembe, mert köztük van a szolgálat, a feladat, amit ketten végeznek, ott van az tér az univerzumból, amit ketten emelnek fel Isten felé. A másik előnye annak, hogy szemben vannak, hogy látják egymás arcát.

A szeretet nem egy érzés, hanem egy döntés. Szeretem a társamat, mert ő én vagyok. Társat rendelt tehát Isten velem szembe, segítőtársat. Olyat, aki hozzám illik. Mert míg nekem vannak ugyan elképzeléseim arról, hogy milyen is kellene legyen a társam, valójában csak Isten az, aki tudja, melyik társ illik hozzám. Ha pedig rátaláltam – vagy inkább ráismertem! – a társamra, akkor lehetőség nyílik arra, hogy kettőnkön felragyogjon Krisztus ebben a világban. Nagy titok ez, hasonlatos a vőlegény és a menyasszony titkához, amelyik Krisztus és az Ő egyháza.

A házasság egy ostromlott vár. Soha nem volt ennyire ostromolva ez a vár, mint a 21. században. Ha ez a vár elesik, akkor minden elesik. Isten nagyon fontos dolgokat bízott férfira és nőre: a menyországot kell felmutatni a házaságban és mindent, ami körülöttünk van, felemelni. Ezt úgy lehet, ha tudjuk, hogy kik vagyunk, mint férfi és kik vagyunk, mint nők. Hol van a helyünk, a másikkal szemben, hogy dolgozunk össze. És megtanulunk szeretni, önmagunkat adó szeretettel. – fejtette ki előadásában Visky István lelkipásztor.



A gyülekezet jelenlevő férfi és nő tagjai sokat tanultak önmagukról. A párok, akik együtt érkeztek az alkalomra, talán ezt követően még erősebben fogták egymás kezét, és néztek egymás szemébe, erősödő szeretettel.

Képgaléria, ide kattintva!